|
 |
|
|
A magány az nem az, ami körülvesz
Hanem az, ami hiányzik - itt belül.
Nagyon szeretem a verseket. Változó hangulatomhoz mindíg találok megfelelőt. Néha magam is próbálom rímbe szedni gondolataimat, de én ezeket nem nevezem még verseknek, csak olyan szösszenet féléknek.
A versek... nem pusztán egyszerű szavak, ritmusba szedve.. hanem nagy igazságok, néhány sorba rejt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Salagas városa
A Démon ébredése
Derűs reggel volt. A nap még alig kelt fel, de a város már most zsongott az élettől. Mindenféle nép élt itt. Emberek, félelfek, törpök tolongtak a piactéren. Ynev minden részéről voltak itt árusok, akik a járóke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mese egy kis Angyalról
Egyszer volt, hol nem volt, mikor meg tündérek játszottak a réteken, mikor még a kis manók kincseiket rejtettek el a szivárványok tövében, élt egy kis angyal, valahol messze, egy ici-pici faluban.
Egy olyan faluban, ahol valamiért nem voltak tehenek. Csupán egy öreg házikót lehetett látni, ahol réges-régen még élt egy,
de mára mar &otild... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ..."Két súlyos beteg ember feküdt ugyazon kórteremben. Egyikük mindennap felült az ágyában egy órácskára, hogy ezzel is megmozgassa fáradt, elgyötört testét, és izmait. Az ő ágya volt közelebb a kórterem egyetlen ablakához. A másik ember egész nap csak feküdt az ágyában és a plafont bámulta. Nem tudott mozogni. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonaságról, nyaralá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Sokszor az álmok rémálommá válnak. Ritkábban pedig a rémálom válik tündérmesévé. Semmi sem lehetetlen, bárkivel megtörténhet ugyanúgy, ahogy velem is megesett. Napsütéses délután hazafelé tartottam. Minden olyan volt mint máskor : azon az úton mentem haza, abban az időben, ahogyan szoktam. Már a lakásom előtt álltam, a kulcsot kerestem a táskámban, amikor valaki erősen megragadta a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Köszönöm minden nekem segítő és együttérző társamnak, aki imádkozott értem, és segített abban, hogy a bírósági tárgyaláson jó eredmény születhessen.
Egy kis remény megcsillant ezen a napon. Kötelezték az érintetteket pénzbírság terhe mellett arra, hogy bizonyítsanak. Több évtizede csak mellébeszéltek és hitelt érdemlően nem bizonyítottak. Most minderre van 15 napjuk.A bí... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Zihálva kapaszkodott felfelé a sziklák között. Az oldala szúrt, a torka fájt, kiszáradt a szája, izzadt volt, poros és kimerült. Remegő tagjai alig engedelmeskedtek, keze le-lecsúszott a kövekről, lába alól kicsúszott a talaj. És rettegett. Hiába tudta, hogy ezzel csak Azt erősíti és vonzza, immár nem tudta legyőzni a félelmet. Maga miatt, a már elvesztett és a még élő szerettei mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egyik saját történetemmel kezdeném el a blog-írást. Remélem tetszeni fog mindenkinek...
A Vándor és a virág
A Számun ma különös erővel söpört végig a sivatagon. A legkissebb elemek vadul táncolva keltek életre a szelek szárnyán, s egy pillanatra elhomályosították a nap szikrázó fényét. A homok újra és újra betemette önmagát, dom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Domahidi Klára: Egy csepp harmat
Réka érezte, hogy ezután a kiadós vita után férje meghívását, hogy látogassák meg a szüleit, csak az udvariasság diktálja. Egyedül akart maradni, hogy gondolkodhasson. Semmi kedve nem volt a férfi családjával eltölteni néhány hűvös napot, tele visszafojtott indulatokkal. Magányra vágyott. Ami gyógyítana. És kimondhatatlan fáradts... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Cs. Szabó László: A kolostor előtt
Szökéssel kezdődött. Megszöktünk egy régi városból. Magas hegyen állt, négy sarka szakadék fölé ugrott. Ha jól emlékszem, minden sarkán egy kolostor őrizte. Talán hűtlen ez a kép, merengéseimben észrevétlenül sokat csiszoltam rajta. Féltem tőle, tehát egész félelmessé tettem. A kapuira azonban pontosan emlékszem. Keskenyek, magasak s mé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert: Karácsonyi mese
Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgal... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert: Karácsonyi mese
Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgal... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert:A költő és a Macska
Miután a falak összedöltek, mindenki elhagyta a várost, csak a költő maradt ott egyedül. Meghúzódott egy perzselt rózsalugasban, ahol valamikor szerelmespárok csókolództak, és könnyes szemmel nézte a város pusztulását. Amikor az éjszaka ráborult a romokra, a költő még mindig ott ült és siratta a várost. A csöndnek halálszaga volt, s az egy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
AZ A KICSI ÉLET MÉG REGGEL OTT LÜKTETETT BENNEM...
(Részlet a TIBORCA című regényemből)
Aznap látogatási nap volt a kórházban. Öt óra után felkeltem az ágyból, mert kínosan érintett az, ahogy a látogatók ünnepelve körülállták a kórteremben fekvő kismamákat.
Felkeltem és kisétáltam az előtérbe. Reménykedve gondoltam arra, hátha kihagy Nándi egy napot az is... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Na még egyszer az "Aprószentek zarándoklat"-ról
Részlet "Az a kicsi élet még reggel..." c. írásomból:
"- Miért? Lehet nekem egyáltalán gyerekem? Ez volt a harmadik, aki meghalt, mielőtt megszületett volna...
Ránéztem és kerestem a tekintetét, mert látni akartam mit érez!
Akkor vettem csak észre, hogy mennyire sápadt, szinte fehéres-szürke az arca. É... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Végtelen 1. fejezet Egy régi kastély állt a falutól nem messze. Azt mondják régen hatalmas volt. A környék leggazdagabb földbirtokosa lakott benne. Régi legendák szólnak róla milyen csodálatos volt a birtok gazdája, s annak unokája. Ha a faluban bárkit megkérdeznénk, órákat tudnának zengeni a birtokról. Ám mikor az unoka esik szóba, mindenki rögtön elhallgat. Hírtelen gondja támad,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Végtelen 1. fejezet Egy régi kastély állt a falutól nem messze. Azt mondják régen hatalmas volt. A környék leggazdagabb földbirtokosa lakott benne. Régi legendák szólnak róla milyen csodálatos volt a birtok gazdája, s annak unokája. Ha a faluban bárkit megkérdeznénk, órákat tudnának zengeni a birtokról. Ám mikor az unoka esik szóba, mindenki rögtön elhallgat. Hírtelen gondja támad,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A fakír
Az előadásig volt még néhány perc. Wirth rendelt egy sört. A felesége nem kért semmit. Megivott volna egy pohár bort, de csak egy egész üveggel adnak. A hangos zene elegyedett a helybeliek élénk, torokhangon gördülő beszélgetésével és a francia turistacsoport tagjainak üvöltözésével.
- Azt hittem, csak a németek ilyen ordibálósak - mondta ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Karolina
A földalatti a Hősök teréhez közeledett. Péter az órájára pillantott. Még húsz perce van tizenkettőig. Továbbment egy megállót, hogy sétálhasson a rügyező fák alatt. Amint rátámaszkodott a Városligeti tó hídkorlátjára, megriasztott egy rigót. Vagy talán cinegét? Minden összezavarodott. Jó lesz egy kicsit beszélgetni oly sok idő után ismét. Karolinát nem akarja s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A FÉLELEM
Biztos vagyok benne,hogy rémálom az egész
De szívem örülten kalapál,szinte megáll az ész,
Reménykedek,hogy csak egy rossz film pörög
De dobhártyám mint morló tenger úgy dübörög.
Isten ha ott vagy fenn,ó te mindenható atya
Ugye te tudod,hogy ilyenkor mit érez az anya,
Aki beteg gyermekét remegö karjaiba tartja
És ne... |
|
|
|
|
|
